2012. február 2., csütörtök

Beszereztük a halakat

A növények beültetése után Veróval úgy döntöttünk átmegyünk alacsony költségvetésű üzemmódba a halak vásárlásánál, miután az akvaturista lehúzóban otthagytuk a projektpénz nagy részét a növényekre. Webshopot nem találtunk (piaci űr, valaki készítsen már egy normális halas webshopot, kedvezményért cserébe még tárhely is a rendelkezésére áll), ezért a Vaterán kötöttünk ki. Úgy vettem észre, hogy elég sok tenyésztői hirdetés van fenn, egy eladó számos fajtát kínál, van aki tízesével. Én egy pink dánió 10-es csapatra kezdtem a licitálást a mobilpetshop nevű eladónál. Nem is vitás miért: tökéletesen megy Veró sáljához és fülbevalójához :)


A végén meg is nyertük a licitet, hála az irodai netnek, amin keresztül igen gyorsan lehet rálicitálni másokra. Az elért 2000 Ft-os ár tíz darabra nem is rossz, a boltban a múltkor úgy emlékszem 300 Ft volt darabja. 

Meló után beültünk a kocsiba és irány Pilisvörösvár, ahol Erzsi várt minket. Odafele úton arról beszélgettünk, megéri-e halat tenyészteni ezért a "pár forintér", amit egy-egy ilyen aukción lehet nyerni, illetve mennyi halat kell ahhoz tenyészteni, hogy jövedelmező legyen. Nem tudom elképzelni, hogy valaki annyi halat tartson otthon, hogy ez megérje. És mégis...

Döbbenetes látvány fogadott mikor beléptünk a pilisvörösvár szélén álló ház mögött felépített "tenyészüzembe". Akváriumok bármerre nézek, hosszú sorokban, bennük ezernyi hal. Kisebbek, nagyobbak, meglehetősen sokféle. Kihasználva az alkalmat, rögtön megegyeztünk Erzsivel, hogy nem csak azt a tíz darabot visszük hanem más fajtákat is. Szerinte a 140l-be indulásnak 30 kisebb halat bátran betehetünk, így nekiálltunk átböngészni a kínálatot. Végül az alábbi mennyiséget sikerült összeválogatnunk, de meg kell mondjam, igen nehezen állítottuk le magunkat:
  • 10 db pink dánió
  • 6 xifó
  • 6 fekete molly
  • 6 lángvörös pontylazac
  • 2 algaevő harcsa
  • 6 páncélos harcsaa
  • 10 neonhal
  • 2 kínai paradicsomhal
Ezzel a 48 hallal sikerült megint megszegni amit eddig tanultunk az akvárium betelepítéséről, számítok is rá, hogy meglesz a böjtje. Szerintem 15-20 halnál meg kellett volna állni. De hát olyan szépek...

Természetesen az árak messze a pláza árak alatt voltak, és ez nem csak ez egyetlen előny mint megtudtuk. Itt megint a vallásos áhítat keveredik különböző mítoszokkal és urbán legendákkal: ezek a halak ugyanis Magyar tenyésztések (erről meggyőződtünk), Magyar vízben felnevelve, Magyar kútvízhez és táphoz szoktatva. Nincs külföldről behurcolt betegség, mint a pláza halaknál, amik még ráadásul nem is a jó kis honi vízben laktak eddig. Szóval most nekünk nagyon jó, és természetesen a halaknak is jó, a tenyésztő meg pénzt kapott azért jó. Legközelebb is megyünk.

Hazaérve a halakat zacskóval együtt az akváriumba raktuk, hogy átvegye az akváriumi víz hőmérsékletét a zacskóban levő. Addig elkészítettük a vacsorát, amit a Repülő szakácstól tanultunk nyáron, répalepényt egy kis husival.


Vacsi után a zacskóból átmertük a halakat az akváriumba úgy, hogy lehetőleg a zacskóban levő víz ne kerüljön bele. Ez nem egyszerű mutatvány a vékony hosszúkás zacskóval, de megoldottuk. Amikor a halak kezdtek megnyugodni, kis száraz eleséget adagoltunk, végül is a kajától én is megnyugszom, hátha a halak is. Ez az algaevőkön kívül minden halnál úgy tűnt működik, azok azonban mint valami veszett egér úsztak körbe az akváriumba, míg végül a lehető legkisebb helyre, a szűrő mögé préselték magukat, és ott is maradtak reggelig.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése